Kacaj Panka meseíró pályázat (részvételi szabályai)

Kedves tollforgató gyerekek és meseszerető érdeklődők!

Gyereknap van ma, de igazából minden nap az övék kell, hogy legyen, hiszen minden nap van valami új felfedezni való, szeretni való a kis világukban.

E csodás májusi vasárnap alkalmából ragadjunk hát tollat és írjunk egy mesét, verset, amit majd egyszer büszkén mutathatnak.

Legyen ez egy közös emlék 2015. májusából!

A meséket és verseket 2015. július 20-ig várjuk két kategóriában (gyerekek és felnőttek) a kreativbabaajandek@gmail.com e-mail címre.

A zsűri elnöke: 

Fülöp Monika, „Röpke” – A Lombpalota megmentése és „Röpke” – Egy lombtündér igaz története című csodás mesék szerzője

A pályázaton való részvétel feltételei:

1. A beküldött pályamunka nem lehet hosszabb két gépelt oldalnál, 12-es betű mérettel,

Times New Roman betűtípussal.

2. A pályázó legyen tagja a Kreatív Baba Ajándék Facebook csoportnak,

kivéve a 18 év alattiakat.

(csatlakozni itt lehet: www.facebook.com/groups/kreativbabaajandek )

3. A meséket és verseket 2015. július 20-ig várjuk.

4. A résztvevő a jelentkezésével elfogadja, hogy a Kreatív Baba Ajándék és Kávézó közzé teszi a szerző nevével együtt a pályaművet az interneten és esetleg nyomtatott formában is.
5. A pályázó a pályamű elküldésével hozzájárul, hogy a Kreatív Baba Ajándék és Kávézó kezeli elküldött adatait, ám azokat harmadik félnek nem adja ki. A pályázat lezárulta után az adatokat töröljük.

A közös élményen túl 

egy-egy dedikált Fülöp Monika könyv és

egy-egy csodaszép kézzel hímzett Kreatív Baba takaró talál gazdára 

a legjobb gyerek és legjobb felnőtt kategóriában.

Az öt legsikeresebb mesét és verset felolvassuk a 

Tűzoltó utcai Gyermekklinikán tartandó mesedélutánunkon!

Gyereknap alkalmából alkossunk együtt

Karolinám születésekor még nem is sejtettem, hogy életem legnagyobb és legszebb kalandja kezdődik. Mindenki a legjobbat szeretné, már az első sírástól az apró csöppségének és ez különösen felerősödik egy-egy ünnep vagy alkalom idején.
Gyereknap van ma, de igazából minden nap az övék kell, hogy legyen, hiszen minden nap van valami új felfedezni való, szeretni való a kis világukban.

Még csak a pocakomban volt Linám, de elhatároztam, hogy nem ajándékokkal szeretném elhalmozni őt. Inkább igyekszem majd minél több élményt, emléket és maradandót adni, hogy majd legyen mindig mire visszagondolni, ahogy ezt az én édesanyám is tette és teszi a mai napig. Sose felejtem el a közös kirándulásokat, vagy amikor egyik kirándulásunkon elővarázsolta a hideg meggy levest a 40 fokos hőségben, az érettségi előtti vasárnapi fagyizást, a hatalmas kártya-partikat, a végnélküli menyasszonyi ruha próbákat, a közös varrásokat, hímzéseket. Azt gondolom ezek sokkal többet érnek bármilyen drága ajándékoknál, márkás ruháknál, hiszen ezekből van mit felidéznem egy-egy borongós napon. Innen támadt az ötletem, hogy alkossunk együtt maradandót. Felnőtteket és gyerekeket hívok, írjunk mesét, verset, hogy legyen ez egy közös emlék 2015. gyereknapjáról..
Az ötlet szintén gyerekkori élményeimből született. Szerencsére még alsó tagozatos korunkban egy olyan magyar tanárnő egyengette útjainkat osztálytársaimmal, aki megtanított minket nem csak az olvasás szeretetére, de arra is, hogy akár mi magunk is lehetünk szerzői a csodák világának. Kővári Józsefné, Teca néni minden évzárón kis könyvet adott ki tanítványainak a munkáiból. A kis írásokkal évről évre nyertük a pályázatokat. Ezt az elgondolást szeretném továbbvinni, és biztosítani egy lehetőséget gyerekeknek, felnőtteknek egy későbbi emléknek.

És miért éppen mesékkel, gyerekversekkel?

Biztosan sokan vagyunk, akik életének fontos kísérője maradt a mese. Egy olyan világba kalauzolnak el gyermeket, felnőttet, ahol minden lehetséges. Egy világba, ami igazságos és a jó mindig elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig belátja hibáját és megjavul. Talán ezért maradunk sokan lelkünkben gyerekek, mert ilyen világban szeretnénk élni? Döntse el mindenki maga és írjon velünk mesét!

A feltételeket a következő blogban találjátok, most kezdjétek, mert a határidő június 15.

Babavárás olasz módra

Nagyon örülök, hogy babavárással kapcsolatban többen is írtatok, és hogy a Facebookon megosztottátok velünk csodás munkáitokat. Aki eddig nem merte bemutatni alkotását, az bátran tegye. Nem tudom, hogy vagytok vele, de engem mások munkái mindig nagyon inspirálnak az alkotásban. Ha a hímzéssel leállok egy kicsit, mindig olyan honlapokat keresek fel, ahol mások munkáit nézegethetem, és ez tovább lendít a pillanatnyi "alkotói válságon". Most a ti lelkesedésetek, a „kávézó” forgalma segít abban, hogy újabb kirándulásra hívjalak benneteket.

Gondoltatok már arra, hogy milyen is lenne egy másik országban élni? Biztos többeknek van is már ilyen tapasztalata, hiszen a mai világban egy munkalehetőség, egy szerelem miatt az ember könnyebben mozog, mint akár anyáink, akár nagyanyáink idejében. A várandósság egyébként is egy speciális időszak az ember életében, hát még ha egy másik kultúrába cseppenve éli meg ezeket a hónapokat. Szakmai kíváncsiságomból adódóan mindig is érdekelt, hogy más országokban hogyan zajlik a mindennapi élet, amit a turista buszokból nem lehet megismerni. Így jutottam el a gondolatig, milyen lehet az otthontól, a mindenre gondoló szülői gondoskodástól távol babát várni és világra hozni.

Egyetemi évfolyamtársam, Anita pontosan ebben a cipőben jár. Férje révén belecsöppent egy ízig- vérig dél-olasz család szokásaiba, hagyományaiba. Bár ők Rómában élnek, de a déli babonák a család révén eljutnak a babázós mindennapokba. Ráadásul, ahogy írta, ezek a babonák néha még a sokat látott olaszoknak is furcsák. A babavárás idején is találkozott néhány hagyománnyal. Például nem vethette meg előre születendő kisfia ágyát, ugyanis ez a leendő nagymama dolga. Mire a kis unoka megérkezik otthonába, a nagyi elkészíti a kiságyát, bölcsőjét. Illetve mint több déli kultúrában, így Olaszországban is szokás, hogy az első szülött fiú apai nagyapja nevét kapja. Ám Anitáék szakítottak ezzel a szokással, a nagyszülők sértődését is magukra vállalva. Az újszülöttek nevét hallva, azt hiszem már itthon sem élünk ezzel a hagyománnyal, bármennyire is tiszteljük szüleinket, hiszen lássuk be, már nem sok Dezső, Géza és Béla rohangál manapság a játszótereken.

Amikor megszületik a baba, a népes család felkerekedik a meglátogatására, akiket kis cukorkákkal, úgy nevezett "confetti"-vel köszöntenek A szülők más egyéb kis ajándékokkal is készülnek a látogatóknak. Így marad örök emlék az első találkozás. Megtetszett ez a gesztus, ezért utánanéztem honnan is ered ez a szokás. Mint kiderült a 16-17. században ezt a csemegét csak a kivételesen gazdagok engedhették meg maguknak és ők ajándékozták egymás között. A drágaság oka, a drága alapanyagok (cukor, mandula) és a hosszas készítési eljárás volt. Így confetti-t kapni nagy érdemnek számított, ma a múlt tiszteletének jelképévé vált.

A másik, számomra nagyon szimpatikus hagyományt, "fiocco nascita"-nak hívják. A kisbabát egy ajtódísszel köszöntik mikor haza érkezik otthonába, és ez egyben a szomszédoknak is jelzi, hogy melyik háznál kopogtatott a gólya. Anitáék utcájában például 3-4 házon is kint volt már Mattia születésekor a kis dísz, ami rózsaszín vagy kék színű, attól függően, hogy kislány vagy kisfiú érkezett a családba.

 


Az olyan apróságokon, mint hogy a baba bölcsőjébe zsákba varrt szenteket dug a nagymama és minden látogatásnál leveszi a rontást a kisfiúról, ezeken Anita már nem is akad fenn. Jól „teljesítette a leckét", hiszen magyar nőként sikerül olaszos könnyedséggel és derűvel kezelnie a mindennapokat. Azt hiszem ezt nekem még sokat kell tanulnom. :)

A kalandozást folytathatjuk! Más és más hagyományok, szokások vannak akár országon belül, akár kívül. Segítsetek minél többet felderíteni!

 

„A kreativitást az ötletek összecsapása hozza működésbe.”

Jogosan kérdeztétek, hogy miért éppen a hímzéssel kezdtem el foglalkozni. Nagyon megfogott az alkotás ilyen fajta lehetősége, mindig is szerettem volna egy hobbit, amiben alkothatok. Különböző blogok levelezője lettem, és különböző nemzetközi keresztszemes világot ismertem meg az interneten. A nemzetköziséget, ami sok ponton szerepet játszik életemben itt is kihasználhattam és egy hihetetlenül gazdag világ tárult elém. És ahogy Donatella Versace is mondta „A kreativitást az ötletek összecsapása hozza működésbe.” A keresztszemes hímzésbe aztán igazán kitárhatja az ember az ötletek tárházát, mind a motívumok, mind a színek, mind a felhasználási módok tekintetében.

Visszatérve a babavárásra, a kényszerpihenő miatt így lett időm újra aktívan hódolni ennek a szenvedélynek. Ami nagyon jó kikapcsolódásnak bizonyult és ráadásul nagyon belelkesültem, hogy van mivel elfoglalni magam, és a munkámban megszokott sikerélmény is utolért. Így a tervek sorra készültek, hogy mire Karolina előbújik mi minden fogja várni, amelyen már a kis neve is rajta lesz.

A másik ok, ennél is nyomósabb volt, mert azért nem vagyok ám én ilyen „bezzeg anyu”, hogy csak az én gyerekemnek, másnak nem. :) Ami sok kismamának hihetetlen öröm, már-már a babavárás legjobb része, az másoknak viszont maga a rémálom. Vagyis a babakelengye vásárlás vagy beszerzés. Azért álltunk neki édesanyámmal közösen egyedi babakelengyét gyártani, mert nem igazán találtunk a piacon olyat, amely árban is, minőségben is megfelelt volna. Így édesanyámmal kinyitottuk a házi varrószakkörünket és neki álltunk az anyagok válogatásának, készülődésnek, szabásnak, varrásnak, illetve részemről a hímzésnek.

Ugye neked is sok készülődési tapasztalatod van? A babakelengye beszerzésének jó és rossz oldalát egyaránt osszátok meg velünk, hiszen mindegyikből tanulunk! Ti is készítettek saját kelengyét?

A keresztszemes hímzés csapdájában

Köszönöm, hogy csatlakoztatok és megosztottátok, hogy milyen hasznos időtöltéssel vártátok a babákat. Ahogy Eszter is írta az utolsó hónap a nagy pocak és ebből eredő nehézségek ellenére nekem is életem legszebb időszaka volt. Egész nap csak a pocakommal beszélgethettem és közben azt csinálhattam, amit nagyon szeretek, hímezhettem reggeltől estig.

A babavárásra gondolni igazán a 7. hónap végétől volt időm, amikor már itthon maradtam készülődve a nagy eseményre. És mivel az orvos már akkor azt javasolta, hogy inkább többet pihenjek, mint mozogjak nehogy Karolina előbb útra keljen, mint ildomos lenne, így valamilyen passzív tevékenység után néztem, ami más, mint a tévézés vagy az általam amúgy imádott olvasás.

Akkor rájöttem, hogy van időm a hobbimra. A kézimunkázás családunkban nem volt szokatlan, a hímzéssel mégis a rám vigyázó szomszéd néni ismertetett meg 9-10 évesen. Voltak sikereim, főleg egy-egy ünnepre szóló meglepetéssel szereztem örömet. Ezek a személyes ajándékok aztán egyre szebbé váltak, a tű és a fonal egyre jobban szót fogadott akaratomnak. A keresztszemes technikát csak 3-4 éve egy barátnőm ajánlására próbáltam ki. Egyből nagy kőbe vágtam a fejszém és egy esküvői köszöntőt készítettem, amit aztán sok más egyéb is követett. Ragadós műfaj ez, hamar megfertőzi az embert és akkor nincs megállás. Szegény párom csak kapkodta a fejét, hogy már megint egy új művön dolgozom.  

Ez az „elhívatottság”egészen addig fajult, hogy 2012-ben az esküvőnkre, mivel nem találtunk nekünk tetsző, egyedi meghívót, fejembe vettem, hímzéssel elkészítjük magunk. Gondolhatjátok, hogy volt izgalom bőven, hogy időre elkészül-e a 40 darab személynévre szóló meghívó, hiszen egy-egy család esetén ez még több hímezni valót jelentett. A feladat időigényességét nehezítette az államvizsgára való készülésem. Aztán győztünk az idő felett, mert végül last minute, édesanyám hathatós segítségével elkészültünk (én hímeztem, ő ragasztotta). A vendégektől kapott „sikerdíj” nem maradt el, hiszen mindenkinek emlék is maradt. Ez a csodálatos a keresztszemes hímzésben, bármit elkészíthetsz és azonnal egyedivé is varázsolod. Mutatós, játékos és meglepő.

Ti is biztosan sokan készítettetek már egyedi ajándékot, mi volt az? Ti is éreztétek, hogy milyen öröm a készítés alatti várakozás? 

Első bejegyzés avagy válasz a miértekre

Hogy miért is adom a fejem blog írásra, hiszen már annyi édesanya „megénekelte” történetét?

Mert úgy érzem, meg kell nyitnom saját virtuális kávézómat, ahova egy kis önbizalom-erősítőre betérhetek veletek. Sok mindenről beszélgethetünk más blogokban már megírt ismétlések nélkül. Elsőként a babavárás és az időtöltés hasznos hobbijára gondolok.

A kreativitásra, amely valamennyiünkben ott bujkál, de eszünkbe nem jut kihozni magunkból és megosztani másokkal, pedig pszichésen sokat segít a kismama, az anyuka kikapcsolódásában.

A babavárás során igazi szenvedéllyé vált számomra egy hobbi, amely azóta is végig kíséri mind Karolina, mind az én napjaimat. Először „unaloműzésnek” indult, aztán már-már terápia lett belőle. Olyannyira, hogy ma már célom, minden ismerőst és szép lassan a kevésbé ismerőst, sőt ismeretlen kisgyereket és babákat, a nevüket viselő egyedi, kreatív ajándékokkal, keresztszemes hímzéssel elárasztani.:)

Sok szeretettel hívok most minden kedves olvasómat egy virtuális kávéra, amely mellett megengedett egy kis nevetgélés, álmélkodás, csacsogás a rohanó hétköznapokban egy első gyerekes csetlő-botló anyukával. A célom, hogy alakítsunk ki egy virtuális klubot, ahol jó beszélgetni, olvasgatni. Ahol nem kell tökéletes anyukának lenni, hiszen a mai rohanó világunkba mindenhol ezt sulykolják belénk. Ahol nem kellemetlen, ha kérdezel, amikor tanácstalan vagy. Nem néznek rád ferdén, mert a szemed fénye nem a nagy könyv szerint sugárzik, de akkor sem ha büszke vagy rá, és ezt megosztod. Ahol együtt, örömködhetünk, és adott esetben szomorkodhatunk. És mindeközben ujjaink virtuálisan mozognak, szépséges ajándékok készülnek a babáknak, a gyerkőcöknek.

Persze én is kíváncsi vagyok, hogy a várakozás idején, ti milyen „unaloműzést” választottatok, és ez miben segítette, gazdagította napjaitokat? Írjatok! Kezdődjön a beszélgetés!