Mindig nehéz egy beszélgetést elkezdeni. Lehet, hogy nem szép tőlem Michelangelo üzenetével kezdeni beszélgetésünket, de ha meglátják Olga rajzait, biztos megértik az asszociációt.
Madár Olga műveit Galagonya bohóc mesekönyveinek vázlatában láttam először. Aztán a szeptembrieKacaj Panka díjátadó gálán, a hatalmas kivetítőn lepett meg bennünket Galagonya bohóc énekéhez készült illusztrációval. Nagyon tetszik, hogy a rajzai mindig „kerek” egészet alkotnak. Amikor megszületett az első Kacaj Panka CD terve, őt választottuk, hogy a CD-n szereplő állatok elevenedjenek is meg keze munkája által a borítón. Így is lett. Lenyűgözőek a színek, amit a gyermekekhez szóló rajzain, a szemléltetéseinél bátran használ. Varázslatos a színek tompasága, szelídsége kiválóan simult a pörgő lemez állatvilágához. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy miért olyan haloványak a színek. A válasz először engem is meglepett, amikor megtudtam, hogy Olga színes ceruzákkal dolgozik. Már az ötlet is különös, bár a mesék világában gyakori. A közös munka beszélgetése során kiderült, hogy ő tényleg egy ízig-vérig kreatív anyuka. Három kislányát terelgeti, szabad idejében az egyedi rajzai mellett, tűzzománc technikával készíti alkotásait.
- Valóban nagy "kincs", hogy tudsz rajzolni?
- Igen, én is nagyszerű kifejezőeszköznek tartom a grafikát, bár én mindig természetesnek tartottam, hogy valaki rajzolni tud, úgy gondolom, egy bizonyos szintig mindenki el tudja sajátítani ezt a technikát.
- Mióta rajzolsz "hivatásból"?
- Már kora gyermekkoromban megérintett az alkotás öröme. Egészen pontosan emlékszem, mikor volt az a pillanat, amikor először rácsodálkoztam arra, hogy ez milyen jó játék. Solton, egy Duna-Tisza közi kisvárosban nőttem fel, 5-6 éves lehettem, amikor egy ott élő autodidakta művészt, Simon Jánost megismertem. Mellette ülve "diktáltam" neki, hogy mit rajzoljon nekem a papírlapra: boszorkányt, varangyos békát, fekete macskát, seprűt stb. A szakmáim elsajátítása során is szerves része volt az életemnek a rajz. Az első porcelánfestő volt, a második tűzzománcozott dísztárgykészítő. Ezeknél a szakmáknál a munka elengedhetetlen része a pontos vázlat, terv megrajzolása, csak ezek után lehet elkészíteni a megtervezett ékszert, vagy tárgyat.
"Hivatásszerűen" az elmúlt egy-két évben kezdtem el csak az illusztrálással foglalkozni. Férjem erdélyi, gyergyószentmiklósi születésű, ő is kézműves, szíjgyártó-nyerges. Egy gyergyószentmiklósi kiállítás alkalmával ismerkedtem meg Bajna György újságíróval, akivel közösen készítettünk el két könyvecskét. Két gyergyói legendát: a Both vára történetét, és a Gábor deákot.
- Miért a gyermek és a mesevilág vonz?
- Mindig is nagyon szerettem a meséket. Hallgatni, olvasni, sőt egy ideig mesekönyveket is gyűjtöttem. Nagyon fontos számomra az is, hogy igényesen illusztrált mesekönyv legyen. Talán a mesék őszintesége, közvetlensége bizonyos fokú kiszámíthatósága fogott meg leginkább. Ez az a pont minden embernek az életében, amire nagy valószínűséggel szívesen emlékszik vissza: a közös meseolvasásra, az esti összebújásra, netán a fejből való mesemondásra.
- Rajzaid mesekönyvben, gyermek CD-n jelentek meg, gazdag, élménydús műveid és színvilágod mindenkit megragad. Honnan meríted az ötleteket? Mi inspirál?
- Elsősorban az az illusztrálásra szánt szöveget, verset kell figyelembe vennem, persze mindig egyeztetek a szerzőkkel, megrendelőkkel, ha esetleg van egyedi elképzelés is. A Galagonya bohócos foglalkoztató könyv tervezésénél például adott volt Galagonya karaktere, és a két gyermek is az Ő saját gyermekeire kellett hogy hasonlítson. A saját családom is meg szokott jelenni néha egy-egy kis részletben, de volt már eset, hogy egy figurát is róluk mintáztam. De egy jó kiállítás, túrázás, előadás mindig új ötletekkel lát el.
- A tűzzománcozás nagyon különleges, ugyanakkor időigényes technika. Te hol figyeltél fel rá?
- Csepelen egy kollégiumban laktunk rengeteg érdekes emberrel, ott hallottam először az akkor még Pesterzsébeten működő Esély Szakiskoláról. Nagyon sok szakmát oktattak abban az intézményben: kosárfonást, könyvkötést, szíjgyártó-nyergességet, fafaragást, fazekasságot, tűzzománcot. Az akkori szaktanárok nagy része kézműves, alkotó ember volt, nagyon jó volt az együttműködés a szakmai műhelyek között, sok kiállításra együtt készítettünk tárgyakat. Komoly sikereket érhettünk el kezdőként a mestereink segítségével.
- Mikor dőlt el, hogy ezzel is szeretnél foglalkozni?
- Az iskola elvégzése után néhány évig az ott maradtam tanítani. Az oktatás mellett lehetőségem volt a saját elképzeléseimet is megvalósítani, több csoportos kiállításon is részt vettem Budapesten az Iparművészeti Múzeumban, a Nemzeti Színháznál lévő Zikkuratban, Kalocsán, a Fazekas Alkotóházban, Solton, Madocsán, Maglódon. A sikerek is arra ösztönöztek, hogy tovább folytassam a tűzzománccal való kísérletezést. Sokat tanultam a munkatársakkal és a tanítványokkal való közös munkákból. Később a gyermekeim megszületése után inkább az anyaságra koncentráltam, akkor ez volt a legfontosabb. De egy alkotó emberben mindig ott bujkál a vágy, hogy megvalósítsa az álmait, elképzeléseit. A legkisebb leányom születése után már tudatosan kerestem, hogy mi lenne a legjobb kifejezési mód, ami a hétköznapjainkba is belefér. Így fordultam vissza az illusztrációk felé.
- Három leány édesanyja vagy. Otthon milyen kreatív ötletek szoktak előkerülni?
- Hasonló kis apróságok, amelyek minden gyermekes háztartásban előfordulnak. Az év ünnepköréhez kapcsolódó díszek például. Majdnem mindent magunk készítünk: adventi koszorút, adventi naptárt, farsangi dekorációt stb. Nyáron sokat vagyunk a szabadban, akkor a kinti játékok élveznek előnyt, agyagozás, kavicsfestés, aszfaltrajzolás. A saját szakmánk mellett más kisebb-nagyobb munkákat is mi magunk végzünk el itthon. Minden gyermekemnek készült egyedi kispárna (kis szorongatni való), apósom készítette el fenyőfából az egyedi emeletes ágyukat (az egyiknek szekrény van alul), a férjem készített itthonra kerti homokozót, asztalt, teraszt, polcokat, nővérem fazekas, tőle sok konyhai használati tárgyat kaptunk: bögréket, tányérokat, sütőtálat.
- A mesében a főszereplő kívánhat hármat, Te mit kívánnál az aranyhalacskától?
- Ha kívánhatnék, azt kívánnám, hogy a nagyon feszített napirendemben kicsit több idő jusson a rajzra, azokra a munkákra, tervekre, amit még nem sikerült megvalósítanom a grafikán, vagy a tűzzománc tárgyakon keresztül. A megrendelések, a pontosan meghatározott felkérések mellett szabadon szárnyalhasson a fantáziám, és ne kelljen aggódnom az erre fordított értékes idő miatt. Nagyon szeretném, ha a gyermekeink kicsit más szemmel néznének erre a világra, az általuk választott, kedvelt tevékenységek "szemüvegén" keresztül.
Azt elfelejtettem megkérdezni Olgától, hogy mikor pihen, egyáltalán mikor foglalkozik magával. Úgy tűnik számára is kevés a napi 24 óra, de a kreatív anyukák már csak így vannak ezzel. Olga rajzait a http://www.tuzzomanc-rajz.hu oldalon és Facebook oldalán https://www.facebook.com/Mad%C3%A1r-Olga-813022315491149/?fref=ts láthatjátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése