Jó anyuka is holtig tanul – 1. rész – „Párnapop”, Családmesék és a többi
„az élet valójában, a mindennapi „semmiségek”.”
Jó anyuka is holtig tanul, alakíthatnánk át a mondást. Egy évvel ezelőtt különös világba kerültem. Elhatároztam, hogy akkor 15 hónapos lányom mellett tanulni fogok, ráadásul egy teljesen más területet, mint amiben dolgozom. Találtam is egy otthon végezhető tanfolyamot, amely kifejezetten anyukáknak szólt. A mindennapokban használható tudást ígért az általam választott területeken és az egész hirdetés úgy éreztem rólam, nekem szól. A tanfolyam által kinyílt egy kapu, egy másik dimenzió az anyaságban. Hiszen napközben ugyanúgy végeztem a mindennapi feladatokat, este pedig lubickoltam a tananyagban. Akkor egy kicsit kikapcsolhattam a pelenkák és játszóterek világából és úgy ereztem, hogy végre az agyam is mozgatom.. A tananyagot egy két gyerekes anyuka fejlesztette ki, aki szintén GYES alatt döntötte el, valami újba kezd. Története ma már sikertörténet, a legrangosabb gazdasági magazin is bemutatta (Forbes a 20. legbefolyásosabb magyar nőként titulálta). Egyszer majd őt is, Vida Ágnest is kifaggatjuk erejének forrásairól, de addig is szeretnénk nektek bemutatni két édesanyát. A közös bennük, hogy mindketten a baba mellett töltött üres perceket, az alvásidőkben szerették volna magukat másban is kipróbálni.
Tímea 9 és fél éves lányával és 7 éves fiával együtt indította útnak kreatív, amatőr varróműhelyét, ahol az anyagok és a párnák új értelmet kapnak. A „Párnapop” egy igazan (divatos szóval élve) trendi kis vállalkozás. Tímea egyébként nem csak párnákat varr, pedagógus létére GYED alatt gondolt egy nagyot és férje biztatására fotózást kezdett tanulni, de meséljen inkább ő a miértekről:
Fotózni már anyukaként kezdtem, legalábbis ami az iskola elvégzését, és a dolog „komolyan vételét” illeti. Mindig is érdekelt a képi világ, gyerekként gyűjtöttem a magazinokból kivagdosott mindenféle képeket, saját készítésű képeslapokat gyártottam belőlük. Az első fényképezőgépemet általános iskolás koromban kaptam karácsonyra. Már aznap ellőttem az egész tekercs filmet, a földön fetrengve, kúszva-mászva fotóztam le a szekrényt többféle szemszögből, és hasonlók… Később tanítónő lettem, a fotózás, a képek maradt a hobbim. A férjem bátorított, hogy vegyem komolyan, amit szeretek, és a biztatására elvégeztem egy fotóművészeti képzést - a lányom ekkor volt fél éves, és az iskola befejezésekor született a fiam. Azóta már öten vagyunk, a legkisebb fiúnk 2 éves. A fotózás lelkesít, kikapcsol, élvezetes kihívást jelent, jobb anya lehetek általa, mert feltölt. Legkedvesebb projektem a Családmesék - http://www.csaladmesek.hu -, amikor családok természetes együttlétét örökíthetem meg, az otthonukban fotózok, velük vagyok, a hétköznapi pillanatokat őrizhetem meg számukra. Nincs műmosolygás, feszengés, csak spontán helyzetek, őszinte reakciók - futkosás a gyerekszobában, legózás és csokievés, nevetgélések, összekacsintások - és hát, ez az élet valójában, a mindennapi „semmiségek”.
Hogy jött a fotózásból a Párnapop és ez hogyan vált családi workshoppá? Sok anyukát magával ragad a kreativitás lendülete, de közel sem garancia arra, hogy a háttért biztosító családot is magával ragadja. Tímeáéknál ez így történt:
A „párnapop” ötlete a tavaszi ruhaválogatás kapcsán született. Konkrétan, egy kinőtt, de nagyon szeretett felső sorsán gondolkodtunk a lányommal, aki nagyon nem szerette volna, ha eldobozolom, és megy a pincébe. Aztán kitaláltuk, hogy varrjunk belőle valamit, legyen mondjuk rajta egy párnán. Nekiláttunk, a lányom dolgozott vele, a varrás már nem volt újdonság neki. Közben a fiam is előszedett egy párnának való pólót - így születettek meg az első „párnapopok”. Persze ekkor még nem volt ez a szép nevük, a „cégalapítás” csak a sokadik termék után történt, amikor beláttuk, hogy hát, mi ezt nem tudjuk abbahagyni. Azóta már a harmincadik párna is kikerült a kezeink alól, varr majdnem az egész család - a 7 éves fiam, a 9 és fél éves lányom, sőt még az egyik barátnője is rendszeresen jön hozzánk párnapop “workshopokra”…
Újrahasznosítunk - ruhákból, és mindenféle más, régi textilekből dolgozunk.
A nevünk a pop-artra rímel, mi is a mindennapi élet tárgyait használjuk fel, és értelmezzük újra. Fontos nekünk az egyediség, és kihívást jelent csak abból dolgozni, amilyen anyagunk éppen van.
Számomra adódik a nagy kérdés, jó – jó, otthon élmény volt a varrás a gyerekekkel, de hogyan lett ebből vállalkozás?
A gyerekekkel bármibe fogunk, szeretem azt, és ezáltal őket komolyan venni. A név megszületése után hamar logót és címkét terveztünk, nyitottunk egy facebook oldalt, ahol megmutathatjuk a készülő párnákat – http://www.facebook.com/parnapop . Fontos, hogy valahogyan célba érjenek a munkáink, otthonra találjanak, használja, szeresse őket valaki. Amikor már körbeajándékoztuk a családot, barátokat, elkezdtük hát árusítani a műveket. Örömmel készítünk hozott pólóból is párnát, most is a legutóbbi egy kislány kedvenc felsőjéből kért párna.
Tímea példája is mutatja, hogy elsőre látszólag teljesen különböző hívatások, a személyiségnek köszönhetően nagyon is jól megférnek egymás mellett, ráadásul kiegészítik egymást, összekapcsolódnak a mindennapokban, és mondjuk ki, boldogságot is ad.
Eredeti szakmám a tanítás, ami az életmódunkból adódóan folyamatosan terítéken van, mert a gyerekeink magántanulók, nem intézményben tanulnak, hanem itthon, együtt. A lelkesedés mentén tanulás, alkotás, különböző tapasztalatok megélése és ezáltal a fejlődés - ezek a mindennapjaink. A gyerekeknek, azt gondolom, nagyon hasznos tapasztalat mindez, nekem pedig öröm, ha látom a kreativitásukat, vállalkozó kedvüket kibontakozni.
Emellett a fotózás még a munkám - a párnavarrás során a minta összeállítása pedig kicsit „képszerkesztés” is, amit szintén nagyon élvezek.
A „Párnapop” alapítójától is – mint minden megszólított kreatív anyukától - kértünk másokat bátorító üzenetet, azok számára, akikben már ott motoszkál a vágy, az ötlet, de még nem mertek semmi másba vágni az anyaság mellett.
Szerintem gyerekek mellett úgy működhet jól egy vállalkozás, ha az az anyukát feltölti, szenvedéllyel képes csinálni, és ezáltal nem elveszi önmagát a gyerekeitől, inkább „megsokszorozza”. Nekem sokat jelent, hogy együtt munkálkodunk, ők is részesei ennek a folyamatnak, így jön a közös a munka öröme. Azt is nagyon jó látni, átélni, hogy másoknak örömet szerez a munkánk.
„Közben hasznosnak érezhetem magam, sikerélményben osztozunk, gazdagít az egész.”
Hogy jött a fotózásból a Párnapop és ez hogyan vált családi workshoppá? Sok anyukát magával ragad a kreativitás lendülete, de közel sem garancia arra, hogy a háttért biztosító családot is magával ragadja. Tímeáéknál ez így történt:
A „párnapop” ötlete a tavaszi ruhaválogatás kapcsán született. Konkrétan, egy kinőtt, de nagyon szeretett felső sorsán gondolkodtunk a lányommal, aki nagyon nem szerette volna, ha eldobozolom, és megy a pincébe. Aztán kitaláltuk, hogy varrjunk belőle valamit, legyen mondjuk rajta egy párnán. Nekiláttunk, a lányom dolgozott vele, a varrás már nem volt újdonság neki. Közben a fiam is előszedett egy párnának való pólót - így születettek meg az első „párnapopok”. Persze ekkor még nem volt ez a szép nevük, a „cégalapítás” csak a sokadik termék után történt, amikor beláttuk, hogy hát, mi ezt nem tudjuk abbahagyni. Azóta már a harmincadik párna is kikerült a kezeink alól, varr majdnem az egész család - a 7 éves fiam, a 9 és fél éves lányom, sőt még az egyik barátnője is rendszeresen jön hozzánk párnapop “workshopokra”…
Újrahasznosítunk - ruhákból, és mindenféle más, régi textilekből dolgozunk.
A nevünk a pop-artra rímel, mi is a mindennapi élet tárgyait használjuk fel, és értelmezzük újra. Fontos nekünk az egyediség, és kihívást jelent csak abból dolgozni, amilyen anyagunk éppen van.
Számomra adódik a nagy kérdés, jó – jó, otthon élmény volt a varrás a gyerekekkel, de hogyan lett ebből vállalkozás?
A gyerekekkel bármibe fogunk, szeretem azt, és ezáltal őket komolyan venni. A név megszületése után hamar logót és címkét terveztünk, nyitottunk egy facebook oldalt, ahol megmutathatjuk a készülő párnákat – http://www.facebook.com/parnapop . Fontos, hogy valahogyan célba érjenek a munkáink, otthonra találjanak, használja, szeresse őket valaki. Amikor már körbeajándékoztuk a családot, barátokat, elkezdtük hát árusítani a műveket. Örömmel készítünk hozott pólóból is párnát, most is a legutóbbi egy kislány kedvenc felsőjéből kért párna.
Tímea példája is mutatja, hogy elsőre látszólag teljesen különböző hívatások, a személyiségnek köszönhetően nagyon is jól megférnek egymás mellett, ráadásul kiegészítik egymást, összekapcsolódnak a mindennapokban, és mondjuk ki, boldogságot is ad.
Eredeti szakmám a tanítás, ami az életmódunkból adódóan folyamatosan terítéken van, mert a gyerekeink magántanulók, nem intézményben tanulnak, hanem itthon, együtt. A lelkesedés mentén tanulás, alkotás, különböző tapasztalatok megélése és ezáltal a fejlődés - ezek a mindennapjaink. A gyerekeknek, azt gondolom, nagyon hasznos tapasztalat mindez, nekem pedig öröm, ha látom a kreativitásukat, vállalkozó kedvüket kibontakozni.
Emellett a fotózás még a munkám - a párnavarrás során a minta összeállítása pedig kicsit „képszerkesztés” is, amit szintén nagyon élvezek.
A „Párnapop” alapítójától is – mint minden megszólított kreatív anyukától - kértünk másokat bátorító üzenetet, azok számára, akikben már ott motoszkál a vágy, az ötlet, de még nem mertek semmi másba vágni az anyaság mellett.
Szerintem gyerekek mellett úgy működhet jól egy vállalkozás, ha az az anyukát feltölti, szenvedéllyel képes csinálni, és ezáltal nem elveszi önmagát a gyerekeitől, inkább „megsokszorozza”. Nekem sokat jelent, hogy együtt munkálkodunk, ők is részesei ennek a folyamatnak, így jön a közös a munka öröme. Azt is nagyon jó látni, átélni, hogy másoknak örömet szerez a munkánk.
„Közben hasznosnak érezhetem magam, sikerélményben osztozunk, gazdagít az egész.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése