Első bejegyzés avagy válasz a miértekre

Hogy miért is adom a fejem blog írásra, hiszen már annyi édesanya „megénekelte” történetét?

Mert úgy érzem, meg kell nyitnom saját virtuális kávézómat, ahova egy kis önbizalom-erősítőre betérhetek veletek. Sok mindenről beszélgethetünk más blogokban már megírt ismétlések nélkül. Elsőként a babavárás és az időtöltés hasznos hobbijára gondolok.

A kreativitásra, amely valamennyiünkben ott bujkál, de eszünkbe nem jut kihozni magunkból és megosztani másokkal, pedig pszichésen sokat segít a kismama, az anyuka kikapcsolódásában.

A babavárás során igazi szenvedéllyé vált számomra egy hobbi, amely azóta is végig kíséri mind Karolina, mind az én napjaimat. Először „unaloműzésnek” indult, aztán már-már terápia lett belőle. Olyannyira, hogy ma már célom, minden ismerőst és szép lassan a kevésbé ismerőst, sőt ismeretlen kisgyereket és babákat, a nevüket viselő egyedi, kreatív ajándékokkal, keresztszemes hímzéssel elárasztani.:)

Sok szeretettel hívok most minden kedves olvasómat egy virtuális kávéra, amely mellett megengedett egy kis nevetgélés, álmélkodás, csacsogás a rohanó hétköznapokban egy első gyerekes csetlő-botló anyukával. A célom, hogy alakítsunk ki egy virtuális klubot, ahol jó beszélgetni, olvasgatni. Ahol nem kell tökéletes anyukának lenni, hiszen a mai rohanó világunkba mindenhol ezt sulykolják belénk. Ahol nem kellemetlen, ha kérdezel, amikor tanácstalan vagy. Nem néznek rád ferdén, mert a szemed fénye nem a nagy könyv szerint sugárzik, de akkor sem ha büszke vagy rá, és ezt megosztod. Ahol együtt, örömködhetünk, és adott esetben szomorkodhatunk. És mindeközben ujjaink virtuálisan mozognak, szépséges ajándékok készülnek a babáknak, a gyerkőcöknek.

Persze én is kíváncsi vagyok, hogy a várakozás idején, ti milyen „unaloműzést” választottatok, és ez miben segítette, gazdagította napjaitokat? Írjatok! Kezdődjön a beszélgetés!