A keresztszemes hímzés csapdájában

Köszönöm, hogy csatlakoztatok és megosztottátok, hogy milyen hasznos időtöltéssel vártátok a babákat. Ahogy Eszter is írta az utolsó hónap a nagy pocak és ebből eredő nehézségek ellenére nekem is életem legszebb időszaka volt. Egész nap csak a pocakommal beszélgethettem és közben azt csinálhattam, amit nagyon szeretek, hímezhettem reggeltől estig.

A babavárásra gondolni igazán a 7. hónap végétől volt időm, amikor már itthon maradtam készülődve a nagy eseményre. És mivel az orvos már akkor azt javasolta, hogy inkább többet pihenjek, mint mozogjak nehogy Karolina előbb útra keljen, mint ildomos lenne, így valamilyen passzív tevékenység után néztem, ami más, mint a tévézés vagy az általam amúgy imádott olvasás.

Akkor rájöttem, hogy van időm a hobbimra. A kézimunkázás családunkban nem volt szokatlan, a hímzéssel mégis a rám vigyázó szomszéd néni ismertetett meg 9-10 évesen. Voltak sikereim, főleg egy-egy ünnepre szóló meglepetéssel szereztem örömet. Ezek a személyes ajándékok aztán egyre szebbé váltak, a tű és a fonal egyre jobban szót fogadott akaratomnak. A keresztszemes technikát csak 3-4 éve egy barátnőm ajánlására próbáltam ki. Egyből nagy kőbe vágtam a fejszém és egy esküvői köszöntőt készítettem, amit aztán sok más egyéb is követett. Ragadós műfaj ez, hamar megfertőzi az embert és akkor nincs megállás. Szegény párom csak kapkodta a fejét, hogy már megint egy új művön dolgozom.  

Ez az „elhívatottság”egészen addig fajult, hogy 2012-ben az esküvőnkre, mivel nem találtunk nekünk tetsző, egyedi meghívót, fejembe vettem, hímzéssel elkészítjük magunk. Gondolhatjátok, hogy volt izgalom bőven, hogy időre elkészül-e a 40 darab személynévre szóló meghívó, hiszen egy-egy család esetén ez még több hímezni valót jelentett. A feladat időigényességét nehezítette az államvizsgára való készülésem. Aztán győztünk az idő felett, mert végül last minute, édesanyám hathatós segítségével elkészültünk (én hímeztem, ő ragasztotta). A vendégektől kapott „sikerdíj” nem maradt el, hiszen mindenkinek emlék is maradt. Ez a csodálatos a keresztszemes hímzésben, bármit elkészíthetsz és azonnal egyedivé is varázsolod. Mutatós, játékos és meglepő.

Ti is biztosan sokan készítettetek már egyedi ajándékot, mi volt az? Ti is éreztétek, hogy milyen öröm a készítés alatti várakozás?