Bepillantás egy lombtündér világába - interjú Fülöp Monika meseíróval

Interjút készíteni nem egyszerű vállalkozás, ha ráadásul az embernek egy újságíróval kell beszélgetnie még inkább aggódik. Pedig nem kellett volna, Fülöp Monika olyan kedves és természetes, mint mesekönyveinek főszereplője, Röpke, a lombtündér.

Mesekönyve a címe miatt fogott meg: Röpke - Egy Lombtündér igaz története. Ha igaz történet egy tündérről, az már számomra, aki a mesék világában él 30 felett is, csak jót jelenthet. Monika ugyanis olyan témával közelíti meg a gyerekek világát, amire manapság nagy szükség van és talán ma hiánypótló is. A környezetvédelem, a természet szeretete és a mese világának párosítása engem mindenképp megnyert. Olvassátok sok szeretettel a szerzővel készült interjút, hogy egy kicsit Ti is belelássatok ebbe a csodás világba.

- Amikor kislány voltál milyen meséket szerettél olvasni?

- Szinte nem volt olyan mese, amit ne olvastam volna szívesen. A kedvenceim mégis Szepes Mária meséi voltak. Pöttyös Panni történeteibe hosszú évekig bele tudtam feledkezni.


- A mesék világától nem távolodtál el nagyon később se, hiszen újságíró lettél. Ez valahol kicsit mese felnőtteknek, nem?

-  Amikor egy riportban történeteket mesélünk el, az hasonló a meséléshez. Ilyenkor ugyanis arra koncentrálunk, hogy a valóságot úgy tudjuk átadni, hogy az mégis olvasmányos, élvezetes legyen.


- Hogy született meg Röpke és a Lombtündér világa?

- Miután megszülettek a gyermekeim, a mesék újra a mindennapjaim részévé váltak. Elsősorban azokat a meséket szeretem, amelyeknek, a kedves történeten túl mélyebb mondanivalójuk is van. Ilyen fontos téma számomra a környezet védelme, amiről szívesen olvastam volna a gyerekeimnek. Ám mivel akkoriban még ilyen meséket sehol nem találtam, megírtam Röpke, a lombtündér történetét.


- Amit, eredetileg csupán néhány oldal hosszúságúra terveztél.

- Így van, ám miközben írtam, olyan sok mindent tartottam fontosnak, szerettem volna elmesélni, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni.  


- A gyerekek külön nyelvezetet igényelnek a mesék világában, könnyen ráéreztél erre? Hiszen hatalmas feladat a gyerekeknek a saját nyelvükön bemutatni a természetet, a természetvédelmet.

- Mivel egyébként is sokat meséltem a gyermekeimnek, a mesenyelvre szinte észrevétlenül ráéreztem. S mert eközben azt is láttam, hogy mire, hogyan reagálnak, a történet nyelvezetét is eszerint alakítottam. Tudatosan figyeltem arra, hogy a környezet védelme ne valamilyen komoly, megtanulandó feladat legyen, hanem egy szívhez szóló élmény, ami később is ott marad a kis szívekben.  


- A gyerekeid mit szóltak a történethez?

- Először kíváncsian hallgatták. Majd sok-sok kérdést tettek fel. Tulajdonképpen az ő kérdéseikre adott válaszok ihlették a történet második részét.

- Röpke története ezzel egy második könyvben folytatódott: A lombpalota megmentése címmel. Megerősíted, hogy tündérek és angyalok márpedig vannak és köztünk élnek?

- Ebben hiszek. Úgy gondolom, hogy a minket körülvevő világban léteznek olyan teremtmények is, akikhez csupán a szívünkön keresztül kerülhetünk közel.  


- Ma a padláson egy méhecske csapdába került. Tegnap olvastam el, ahogy Röpke megmenti a kis méhecske életét, aki elmondja, hogyan viselkednek velük az emberek. Így hát én is kiszabadítottam és szabadon engedtem a méhecskét. Kaptál visszajelzéseket, hogy Röpke üzenete célt ért másnál is?

- Legnagyobb örömömre, igen. Az egyik első ilyen visszajelzést egy 4 éves kisfiú nagymamájától kaptam, aki elmesélte, hogy egyszer, amikor mentek haza az óvodából, a kis Bence megállt, és gondterhelten mutatott a földön heverő papírhulladékra, mondván: ez a sok szemét fáj a földnek. Elképedtem a bölcsességén, és azon, hogy noha Röpke története nála néhány évvel idősebb gyerekeknek szól, ő is megértette és a magáénak érezte annak üzenetét, ami egyébként a mese egyik legfontosabb mondanivalója is.

- Te is anyukából lettél meseíró, mivel biztatnád azokat, akik eddig nem merték papírra vetni történeteiket?

- Azzal, hogy mindenképpen tegyék meg, mert az ő lelkükből született üzenetek csak így juthatnak el azokhoz, akiknek szükségük van rájuk. Mi édesanyák ezzel nem csak a saját gyermekeinkért, de mások gyermekeiért is sokat tehetünk.

 
Fülöp Monika szavaival biztatunk mindenkit, ragadjon tollat és bátran írjon mesét gyerekeinek vagy saját szórakoztatására, hiszen a mese egy másik világba röpít felnőttet, gyereket egyaránt.

Ne feledjétek a kész műveket nekünk is küldjétek el!