"Vers, amit mondani kell."

 Olvasgatom újra és újra Kacaj Panka mesetárából a verseket és Kányádi Sanyi bácsi szavai jutnak eszembe, "Vers, amit mondani kell." Nem gondoltam volna, hogy ennyi csodás rímfaragóval ismerkedhetek meg Kacaj Panka révén. És míg a zsűri olykor- néha napján vitába keveredik a prózák kapcsán, a versek egyetértést hoznak. Legyen szó festői képekről, "Óvatosan leszakítja a szirmát a fehér tulipánnak/ és libbenve adja tovább azt a sötét éjszakának." vagy akár nagy érzelmekről fiatalok tollából, "Egy dolog volt nekik: a szeretet./ Naphosszat jártak át játszótereket."

Hihetetlen a rímek sokasága, amelyeket olvasva zsűrink ifjú költője is csak kapkodja a fejét és nem győzi ismételgetni: "ez nagyon jó, ez nagyon jó, küldjetek még". Azt hiszem az sokat elmond, hogy a beérkezett pályaművek majd 40%-a vers. A vers közös nyelvvé válik, a 91 éves dédnagymama ugyanolyan lelkesedéssel írt nekünk, mint a nyári szünetben unatkozó tízéves lányka. Csak győzzük felolvasni őket, mert ezek igazán versek, "amit mondani kell." :)   

Még napestig idézném a jobbnál, jobb sorokat, de már késő van így most búcsúzom: "S majd a nap végén megint csillagfátyol ereszkedik,/ S puha sziromágyon az éjjel megérkezik…"