November harmadik hete a magyar népdal és népköltészet hete, kedvenc gyermekkori népmeséink, népdalaink ünnepe. A kárpátalja.ma online kapcsolódó cikke érdekes kérdést vet fel: „Tudjuk-e, hogy a Magyar Zenetudományi Intézet regisztrálta a 200 000-ik magyar népdalt, amelyből 100 000 már megjelent nyomtatásban is? A 80 milliós Németországban összesen 6000 (!) népdalt tudtak összegyűjteni.” Büszkék is lehetünk a dalok, a versek őrzőire, gyűjtőire, mert róluk se feledkezzünk meg ezen a héten.
Őry Kovács Kata, Búvópatak visszatér című dokumentumfilmjében láttam, hogy a brazil őserdő szélén, Jaraguá do Sul-ban élő magyarok ötödik nemzedéke már csak dalol, táncol és versel magyarul, a magyar beszélgetés nyelve már sokakhoz nem jutott el. Így öröklődik talán még a dallam és a vers szájról-szájra a távoli zugokban, s vallják magukat magyarnak a soknemzetiségű államban.
S öröklődik a népdal és a népköltészet Kacaj Panka Mesetár Társaságban is. Ezen hét ünnepét mivel is köszönthetnénk, mint a Mikulás puttonyából titokban elcsent gyermekeknek szóló népdallal, amit Galagonya bohóc gyönyörű hangján kiált a világba:
Fotó forrása: www.facebook.com/minkartdesign
Irodalomajánlás egy kis szeletkéje:
Kríza Ilidkó válogatásában olvashatunk magyar népballadákat: http://mek.oszk.hu/06200/06204/html/
Katona Imre válogatásában magyar népdalokat gyűjtött össze: http://mek.oszk.hu/06200/06234/html/
Hornyákné Sebestyén Éva a népköltészeti alkotások összefoglalóját készítette el.
http://tudorinda.blogspot.hu/2011/01/szall-madar-nepkolteszeti-alkotasok.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése